Vasárnap templomba menet valami kibökte a járgányom egyik első kerekét, így a mise után pár tíz méter megtétele után kénytelen voltam félreállni és kereket cserélni. Illetve csak megpróbálni. Ugyanis amióta sűrített levegős csavarbehajtóval dolgoznak a szervízekben, a közönséges kerékkulccsal nem sokra megy az ember. Az ötből egy csavart sikerült kilazítanom…

Próbáltam a nagyobb autókat, mikrobuszokat leállítani és segítséget kérni. A többségük visszaintegetett, mintha jó ismerősük lennék… Nagysokára az egyik megállt, hogy közölje, hogy késésben vannak és sietnek. Jó utat kívántam nekik… Végre egy furgonos megállt, de nem volt megfelelő eszköze.

Próbálkoztam strandra igyekvő izmosabb járókelők leszólításával is. Az egyik meg se hallott, mert a répa a fülében volt… Egy másik lelkesen és kialvatlanul segített, de együttes erővel is csak egy csavarral bírtunk.

Közben telt az idő, a hőmérő higanyszála a 30 fok felé kúszott, amikor ismét feltűnt az előző furgonos. Megállt, és mielőtt mentegetődzhettem volna, hogy megint őt állítottam le, előhúzott egy célszerszámot. Hazaugrott érte…

Van ilyen!

Három csavar meglazítása másfél perc, és négy perc a kerékcsere…

Stílszerűen: Isten fizesse meg!